Hagyományai szerint klasszicista népi építkezés, ami még napjainkban is példázza, milyen erőteljesen hatott a városrész polgáraira a nemzeti klasszicizmus. Mára azonban már csak elvétve található egy-egy ilyen épület. Amikor 1868-ban a két városrész egy időre szétvált, Kiskanizsa mezőváros nagy lendülettel kezdett az akkor még ugyancsak falusias település fejlesztéséhez, igyekezve utcaképét polgárosulttá, városiassá tenni. Sorra épültek a végoromfalas, timpanonos téglaházak, melyeknek mintáját a környék udvarházairól és Nagykanizsa előző évtizedekben felújított klasszicista épületeiről vették. 1872-ben, a szabad iparűzés lehetőségének kezdetén Kiskanizsán már több kiforrott ízlésű építőmester dolgozott. Az oromzati timpanon két oromszegélye és a főpárkány többnyire erőteljes és tagolt. A köztes tér csúcsára általában az IHS egyházi vonatkozású rövidítés került, alája pedig a tulajdonos neve és az építkezés éve, sőt néha egy-egy mondat is, mint például „Áldás a ház lakóira”. Később gyakorivá váltak a vakolatba karcolt különféle leveles-ágas, indás virágok. Az „első szoba” timpanon alatti 2 kis ablaka közötti teret gazdagon tagolt, vakolatból készített lapos pillérek, párkányok tagolták. Egykor 130 ilyen klasszicista házat vettek számba a városrészben.
Építészeti szempontból a városrész az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon esett át. A korábbi időszakra jellemző fésűs beépítésű családiházas telekrend teljesen megszűnt. A hagyományos beépítési módra jellemző ingatlanok közül már csak néhány lelhető fel, amelyeket ezért helyi építészeti értékként megjelöltek, illetve védelem alá vontak. Felmerült az a gondolat is, hogy a hagyományos kiskanizsai építészetet tájház létrehozásával őrizzék meg az utókornak. Főként a hetvenes években épült sok új ház, a hagyományokkal ellentétben, a kor divatjának megfelelően. Kiskanizsán még ma is lehetőség van új lakóterület kialakítására. Az úgynevezett Szokoldomb, a Bajcsai és Szepetneki utcák közé ékelődött terület lakóterületi hasznosíthatóságához 1996-ban részletes rendezési terv készült. E területet nem hagyományos árutermelő övezetként, hanem lakó-pihenő övezetként kívánja hasznosítani.
Építészeti szempontból a városrész az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon esett át. A korábbi időszakra jellemző fésűs beépítésű családiházas telekrend teljesen megszűnt. A hagyományos beépítési módra jellemző ingatlanok közül már csak néhány lelhető fel, amelyeket ezért helyi építészeti értékként megjelöltek, illetve védelem alá vontak. Felmerült az a gondolat is, hogy a hagyományos kiskanizsai építészetet tájház létrehozásával őrizzék meg az utókornak. Főként a hetvenes években épült sok új ház, a hagyományokkal ellentétben, a kor divatjának megfelelően. Kiskanizsán még ma is lehetőség van új lakóterület kialakítására. Az úgynevezett Szokoldomb, a Bajcsai és Szepetneki utcák közé ékelődött terület lakóterületi hasznosíthatóságához 1996-ban részletes rendezési terv készült. E területet nem hagyományos árutermelő övezetként, hanem lakó-pihenő övezetként kívánja hasznosítani.
