Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Alapvető jellege az 1910-es évekig megmaradt, e században jelentős változásokon ment át. Az itt élő nőket elkápráztatta az üzletek gazdagodó kínálata és a módos városi asszonyok divatos öltözködése. Mindez újabb és újabb ötleteket adott varrónőiknek a folytonos változtatásra. Ez főleg a blúzok, réklik, kacák és bájkók divatján érződött. A fejrevaló- és vállkendők színe és anyaga a nők életkorának, az ünnepi és köznapi alkalmaknak megfelelően módosult. Új viseleti darabként megjelent a cenci, az alsóing, a vállasing valamint a réklitartó. A hosszú szoknya fokozatosan kissé rövidebb lett, s gyakran, természetesen mindig az alkalomhoz illően, a réklivel azonos anyagból készült. Alját ekkortájt már különféle zsinórokkal is beszegték. A lazán leszedett fekete kötény, melyet atlaszselyemből, szaténből, klottból, kartonból, néha apró virágos kasmírból varrtak, idővel kissé rövidebb lett a szoknyánál, és körül csaknem teljesen elfedte azt.
 
/1