ZALA MEGYE TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN
III. KÖTET
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
ÍRTA:
DR. HOLUB JÓZSEF
KÉZIRAT!
PÉCS, 1933.
MEGJEGYZÉS
Dr. Holub József pécsi ny. egyetemi tanár e művét a szerző engedélye és a Művelődésügyi
Minisztérium Múzeumi Osztálya megbízása alapján Bertalan Róza, a zalaegerszegi Göcseji
Múzeum adminisztrátora másolta le a zalaegerszegi Állami Levéltárban lévő eredeti példányról.
Az eredeti és a másolati példányok lapszáma – a lapok eltérő mérete miatt – nem azonos. Az
eredeti mű összesen 831 lap, ez másolatban 966 lap.
A másolat hiteles.
Az adatok felhasználása csak a kézirat szerzőjére való hivatkozással lehetséges.
A „Zala megye története a középkorban” c. mű I. kötete /A megyei és egyházi közigazgatás
története/ 1929-ben jelent meg Pécsett. A monográfia történetére, tervére, a /kéziratban rövidítve/
hivatkozott forrásokra nézve L. az I. kötet IX-XXIII. /főleg a XV-XVII. És XXI-XXII./ lapjait!
Z.O. = Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár, I-II. /Bp.,
1885-1890./
Zalaegerszeg, 1959. április 30.
/Dr.Szentmihályi Imre/
múzeumigazgató
GARABONCZ
(Garabonc Zala m. nagykanizsai j.)
A somogyi határ felé, Zalakarostól északra találjuk. A veszprémi káptalan birtoka volt, még
pedig igen régi birtoka. Igaz, hogy csak 1335-ben találkozunk vele először, Rada határjárásában
/ZO. I. 296./, de a vele szomszédos Merenyéről úgy élt a hagyomány, hogy azt Szent László neje,
Adelheid, adta Szent Mihály egyházának. 1342-ben, amikor Ugodi Csenik mestert beiktatták Kolon
birtokba, s a káptalan ennek ellenmondott, mert az ő Garabonc birtokából is elfoglaltak egy részt; az
ebből keletkezett perben a káptalan merenyei okleveleit – Imre királyét 1203-ból és IV. Béláét
1254-ből – mutatta be, mert Garabonc Merenye határai közt feküdt, mint mondták. A perben végül
is a káptalan lett a nyertes, mert földesküt tett arra, hogy a vitás földdarab ősrégi időktől fogva a
veszprémi egyházé volt és Merenyéhez tartozott /Veszprémi kápt. levt. 1342., 1349./.
Hasonló határpöre volt a káptalannak a zalavári apátsággal is 1368-ban egy sziget miatt, mely
Garabonc és Rada közt feküdt. Végül is úgy egyeztek meg, hogy a vitás sziget déli részét a
káptalan, az északit pedig az apátság kapta /Erdélyi-Füssy: A zalavári ap. tört. 531./. 1447-ben
Hunyadi János innen keltezte egy levelét /Tallián-cs. levt./. 1531-ben 15 portája volt itt a
káptalannak.
P a p j a 1333-ban 26 kis dénárt fizetett pápai tized fejében /Mon. vespr. II. 67./. 1496-ban a
garabonczi Bold. Szűz oltárának igazgatója Gellért volt /U.o. IV. 135./.
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
III. KÖTET
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
ÍRTA:
DR. HOLUB JÓZSEF
KÉZIRAT!
PÉCS, 1933.
MEGJEGYZÉS
Dr. Holub József pécsi ny. egyetemi tanár e művét a szerző engedélye és a Művelődésügyi
Minisztérium Múzeumi Osztálya megbízása alapján Bertalan Róza, a zalaegerszegi Göcseji
Múzeum adminisztrátora másolta le a zalaegerszegi Állami Levéltárban lévő eredeti példányról.
Az eredeti és a másolati példányok lapszáma – a lapok eltérő mérete miatt – nem azonos. Az
eredeti mű összesen 831 lap, ez másolatban 966 lap.
A másolat hiteles.
Az adatok felhasználása csak a kézirat szerzőjére való hivatkozással lehetséges.
A „Zala megye története a középkorban” c. mű I. kötete /A megyei és egyházi közigazgatás
története/ 1929-ben jelent meg Pécsett. A monográfia történetére, tervére, a /kéziratban rövidítve/
hivatkozott forrásokra nézve L. az I. kötet IX-XXIII. /főleg a XV-XVII. És XXI-XXII./ lapjait!
Z.O. = Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár, I-II. /Bp.,
1885-1890./
Zalaegerszeg, 1959. április 30.
/Dr.Szentmihályi Imre/
múzeumigazgató
GARABONCZ
(Garabonc Zala m. nagykanizsai j.)
A somogyi határ felé, Zalakarostól északra találjuk. A veszprémi káptalan birtoka volt, még
pedig igen régi birtoka. Igaz, hogy csak 1335-ben találkozunk vele először, Rada határjárásában
/ZO. I. 296./, de a vele szomszédos Merenyéről úgy élt a hagyomány, hogy azt Szent László neje,
Adelheid, adta Szent Mihály egyházának. 1342-ben, amikor Ugodi Csenik mestert beiktatták Kolon
birtokba, s a káptalan ennek ellenmondott, mert az ő Garabonc birtokából is elfoglaltak egy részt; az
ebből keletkezett perben a káptalan merenyei okleveleit – Imre királyét 1203-ból és IV. Béláét
1254-ből – mutatta be, mert Garabonc Merenye határai közt feküdt, mint mondták. A perben végül
is a káptalan lett a nyertes, mert földesküt tett arra, hogy a vitás földdarab ősrégi időktől fogva a
veszprémi egyházé volt és Merenyéhez tartozott /Veszprémi kápt. levt. 1342., 1349./.
Hasonló határpöre volt a káptalannak a zalavári apátsággal is 1368-ban egy sziget miatt, mely
Garabonc és Rada közt feküdt. Végül is úgy egyeztek meg, hogy a vitás sziget déli részét a
káptalan, az északit pedig az apátság kapta /Erdélyi-Füssy: A zalavári ap. tört. 531./. 1447-ben
Hunyadi János innen keltezte egy levelét /Tallián-cs. levt./. 1531-ben 15 portája volt itt a
káptalannak.
P a p j a 1333-ban 26 kis dénárt fizetett pápai tized fejében /Mon. vespr. II. 67./. 1496-ban a
garabonczi Bold. Szűz oltárának igazgatója Gellért volt /U.o. IV. 135./.